A „breaking”, más néven breaktánc, a 2024-es párizsi nyári olimpián debütált.

Több mint 30 B-boy és B-girl több mint 15 nemzetből versenyez az aranyért, bemutatva bonyolult lábtechnikáikat, fizikai törvényeknek ellentmondó mutatványaikat és egyedi stílusukat. Augusztus 9-én 16 B-girl, augusztus 10-én pedig 16 B-boy versenyez, amelyeket egy kilenc fős nemzetközi zsűri értékel.

Az események a Place de la Concorde-on zajlanak, Párizs legnagyobb közterén, amely az olimpia „cool-kid sarka”, ahol más „urbánus” sportágak, mint a BMX és a gördeszkázás is megrendezésre kerülnek.

Az egyik figyelemre méltó sportoló az amerikai Victor Montalvo. Zack „Cracker Zacks” Slusser, a USA Dance Breaking DanceSport alelnöke, B-boy Victort a breaktánc „Michael Jordanjának” nevezte. A floridai versenyző volt az első amerikai, aki kvalifikálta magát az olimpiára, és kétszeres Red Bull BC One világbajnok. Slusser szerint ez azért van, mert kivételesen jó mindenben: technikai mozdulatokban, izgalmas előadásokban és egy szinte utánozhatatlan áramlású táncban.

Bármilyen új olimpiai sportág bevezetésekor kérdések merülnek fel. Íme, minden, amit a párizsi játékokon a breakről tudni érdemes.

Bár új kifejezésnek tűnhet, a „breaking” mindig is az a megnevezés volt, amit a stílus úttörői használtak.

A breaktánc kieséses rendszerben zajlik. Két külön versenyt rendeznek férfiaknak és nőknek, mindkét csoportban 16-16 versenyzővel. Mindkét csoport 16 táncosa négy-négyes csoportokba osztva méri össze tudását.

Ezekben a csoportokban a táncosok egy az egy ellen, körmérkőzéses rendszerben küzdenek meg egymással, tehát minden sportoló legalább egyszer találkozik minden másik sportolóval (vagyis három csata sportolónként a négy fős csoportban).

A három kör, amelyeket „throw dow”-nak is neveznek, során egy breaker 60 másodpercet kap arra, hogy improvizáljon néhány mozdulatot a DJ által választott, korábban nem hallott zenére, mielőtt a másik versenyző azonnal válaszolhatna a saját 60 másodperces „throw dow-jával”. A három körből a legtöbb pontot szerző táncos nyeri a csatát a zsűri pontozási rendszere alapján.

Hogyan pontozzák és értékelik?

A táncosoknak legfeljebb egy perc áll rendelkezésükre, hogy benyomást tegyenek a zsűrire minden egyes csatában. Az ESPN szerint „a mozdulatokat a személyes stílusukhoz kell igazítaniuk, és improvizálniuk kell a zenére, hogy elnyerjék minden egyes zsűritag szavazatát”. Ez teszi az improvizációt kulcsfontosságúvá: az ellenfél válaszára reagálsz – ha ők például egy légifordulatot csinálnak, de neked van egy annál is bonyolultabb variációd, valószínűleg ezt fogod bemutatni.

A World DanceSport Federation három fő elemet különített el a breaktáncban: a top rock (ez általában minden állva végzett mozdulatra utal, ami bonyolult lábmunkát jelent); a freeze (amikor egy sportoló különleges pozícióban tartja magát, például a fején vagy a kezén); és a down rock (a performance minden földön végzett része). A down rock tartalmazza a breaktánc legismertebb részeit – erőteljes mozdulatokat, mint a fejforgás, légifordulatok és a széldarálók.

Egy páratlan számú zsűritag minden csatát és csatát pontoz, és a táncosok teljesítményét öt kritérium alapján értékeli: technika, szókincs, kivitelezés, zeneiség és eredetiség.

A zsűritagok csúszkák segítségével adják meg pontszámaikat, megmutatva a közönségnek, hogy az egyik táncos hogyan teljesít jobban egy adott kategóriában a másik táncoshoz képest. Eredményként minden egyes körben minden zsűritag egy szavazatot ad egy-egy versenyző javára, a megadott százalékok alapján. A páratlan zsűritagok száma megakadályozza a döntetlen lehetőségét.

Az öt kategória egyenként a végső pontszám 20 százalékát teszi ki. A csúszkák ezekben az öt kritériumban való egyensúlyozása alapján határozzák meg, ki nyeri az egyes köröket.